A szörny életre kelt

„Az iszlamista szervezetek csak az agendájukban különböznek egymástól, a céljuk közös: az Iszlám Állam létrehozása” – nyilatkozta a Heteknek az egyiptomi állambiztonsági szolgálat nyugalmazott vezérőrnagya. Fúád Állam úgy véli, a Muzulmán Testvériség „nagy átveréssel” került hatalomra Egyiptomban, ám hamar kiderült, hogy a demokratikus álca mögött megkezdték a szekuláris állam iszlamizációját. A szakértő – akit folyamatosan fegyveresek őriznek, könyve pedig biztonsági okokból nem kapható Egyiptomban – arról is beszélt, hogy szerinte az Iszlám Államot Törökország és az Egyesült Államok hozta létre, ám kikerült az irányításuk alól. A Hetek interjúja.

Ha jól tudom, Ön több mint harminc évig dolgozott az egyiptomi állambiztonságnál, és az elsődleges szakterülete a politikai iszlamista mozgalmak. Idén megjelent önéletrajzi könyve is Én és a Muzulmán Testvériség címmel.

Igen, a könyvem most jelent meg, de sajnos biztonsági okok miatt Egyiptomban nem kapható. A jelenlegi helyzetben, amikor heti rendszerességgel követnek el merényleteket az iszlamisták, nem lenne szerencsés, ha széles körben hozzáférhető lenne. Félre ne értse: nem betiltották a könyvet, egyszerűen a kiadóval úgy ítéltük meg, hogy veszélyes lenne most megjelentetni, mert azonnal célponttá tenne engem. Így is fegyveres őrök állnak az ajtó előtt.

Egészen pontosan kettő. Az után rendelték ki őket, hogy pár hete szélsőséges iszlamista terroristák meggyilkolták az egyiptomi főügyészt?

Nem, az állami munkám miatt állnak itt, és itt is fognak maradni, amíg élek. Túl sok iszlamista emlékszik a nevemre, nem engedhetem meg magamnak, hogy őrizet nélkül maradjak. Az előző kérdésére válaszolva: 1957-ben kezdtem el a fegyveres erőknél rendőrként dolgozni, ez után kerültem a Belügyminisztériumhoz Szuezben, ahonnan egyenes út vezetett az állambiztonsági szolgálathoz, vagy az „általános nyomozóhivatalhoz”, ahogyan akkoriban nevezték. Harminc éven keresztül dolgoztam a hivatalban, három elnököt kísértem el: Nasszert, Szadatot és Mubarakot.

Nasszer ellen sikertelen merényletet követett el a Muzulmán Testvériség Alexandriában. Szadat elnököt azonban már meg tudta gyilkolni a Testvériségből kinövő Iszlám Szövetség (al-Gama’a al-Iszlámijja). Most, Murszi elmozdítása után újra terjedni látszik a terror Egyiptomban. Várható volt, hogy ez fog történni?

Őszintén szólva szerintem senki számára sem volt újdonság, hogy a Muzulmán Testvériség átértékelte a politikáját, végtére is azzal, hogy az elnökük megbukott, egy több mint harmincéves folyamat zárult le a Testvériségben. A Szadat elnök elleni merénylet után sikeresen számoltuk fel a terrorizmust az országban: ez úgy volt lehetséges, hogy egy olyan kulturális, politikai, gazdasági, vallási, valamint biztonsági helyzetet hoztunk létre, melyben a fegyveres dzsihád mint olyan, szalonképtelen volt, és nem nagyon talált támogatókra. Nem történt jelentős incidens, néhány elszigetelt esettől eltekintve.

Ezt egyébként maga a Testvériség is felismerte, éppen ezért jelentette be a ’70-es években, hogy elhatárolódik az erőszaktól. Legalábbis a hivatalos álláspontjuk ez volt. E mögött is politikai érdek lapult természetesen. Látva a nyugati demokráciák, elsősorban az Egyesült Államok befolyását a térségre, elemzőik úgy gondolták, hogy előbb-utóbb lehetségessé fog válni egy „demokratikus” hatalomátvétel, és ehhez persze szalonképesnek kell látszaniuk a nyugati világ számára. Ezt sikeresen el is érték Murszi megválasztásával. Utána kezdődtek a problémák.

Murszi eltávolítását sokan katonai puccsnak nevezik. A kérdés azonban ennél jóval bonyolultabb. Gyakorlatilag az egész ország az utcán követelte a Muzulmán Testvériség kormányának bukását, úgy is fogalmazhatnánk, hogy Murszi eltávolítására az időközben elnökké választott Sziszi ezredesnek többségi felhatalmazása volt. Mi vezetett idáig? Előtte mégiscsak megszavazták az iszlamista Murszit.

Működött a nagy átverés, mindenki elhitte, hogy egy vallásos, de demokratikus szervezetről van szó. Miután Murszit megválasztották, egyértelmű volt, hogy hosszú kormányzásra és az állam teljes átalakítására készül. Ebben egyébként az Egyesült Államok a partnere volt. Ismerve a Muzulmán Testvériség hosszú távú terveit, az elképzelés az volt, hogy egy nagy iszlamista államot hozzanak létre, melynek a tagja Egyiptom, Szaúd-Arábia, Kuvait és a többi öböl menti ország. Ennek érdekében megtámadták az állami szekuláris intézményeket, és megkezdték az ország iszlamizálását belülről – amivel gyakorlatilag a társadalom szinte összes rétegét sikerült magukra haragítaniuk.

Emellett Murszi egy saját hadsereget is létrehozott. Szabadon engedte a terrorizmus vádjával börtönben ülőket, illetve megengedte azoknak a hazatérését, akik elhagyták Egyiptomot. Gyanítható, hogy ezek a radikálisok ezután remek kiképzést kaptak a Gázai övezetben, a líbiai polgárháborút kihasználva pedig modern fegyverekhez is jutottak. Ez ellen harcol most a Sínai-félszigeten a kormány. A ’70-es évektől egészen a ’90-es évekig nem volt terrorizmus, illetve terrorista sejtek a Sínain, a működésük közvetlenül Murszi időszakára tehető. Az iszlamisták, akik a szélsőségeseiket ott gyűjtötték össze, kihasználták a térségben tomboló szegénységet és nyomort, hogy toborozzanak a helyiek közül.

A cikk folytatása>>>

atv.hu